A koncert előtti estén már aludni se tudtunk, csak U-KISS-t hallgattunk és énekelgettünk. Végül is azt csináltuk, hogy előző nap fölmentünk Pestre és ott aludtunk egy ismerősnél.
-Na jó csajok, most már menni kéne aludni, nem gondoljátok?-kérdeztem.
-De én nem tudok ilyenkor aludni!!-mondta Dóri.
-De akkor nem fogod bírni este a tempót-vágtam vissza.
-Óóóó, én bírom a tempót-felelte.
-Hahaha-nevettem el magam, és Dóri is tudta miért nevetek. :)
-Nah, de igaza van Nikinek-szólt közbe Gabi. Kicsit aludnunk is kéne, meg hát a legjobb formánkat kell mutatnunk a srácoknak.
-Jó, akkor irány mindenkinek az ágy-mondta Csilla, mint egy anyuka a gyerekeinek.
-Igenis anyuci-felelte viccesen Zsófi. Majd nagy nehezen rávettük magunkat az alvásra.
Reggel, már viszonylag korán kipattantunk az ágyból, Fruzsi ébredt leghamarabb. Gyorsan bekaptunk valamit, azután jött csak a fekete leves!! Mit vegyünk fel? Hogy csináljuk meg a hajunkat? Milyen legyen a smink? Ha egy pasi a közelünkbe lett volna, tuti hogy 10 percen belül elmenekül tőlünk. Végül csak sikerült döntenünk, színes felsőket vettünk föl, mindenkin másmilyen szín volt, és vagy sötét rövidnacit vagy miniszoknyát választottunk hozzá. A sminkeket is megcsináltuk egymásnak, aztán fodrászkodtunk is egy kicsit.
-Milyen táskát vigyünk?-kérdezte Zsófi.
-Szerintem valami kisebb kéne, amibe a legfontosabb dolgok elférnek, csak azért hogy ne legyen útban a táska-válaszoltam. Én egy övtáskát hoztam, abba fogom tenni ami kell.
-Nézzétek, ez jó lesz?-kérdezte Gabi egy kis fekete tatyót tartva a kezében.
-Tökéletes-válaszoltuk szinte egyszerre.
-Szandinak írtatok, hogy hol és mikor találkozzunk?-kérdezte Csilla.
-Ööö, Dóri, te írtál neki, nem?-mondtam Klau.
-De és írtam is neki, hogy mi lesz a menet-felelte.
-Akkor oké-mondta Csilla.
-Nah, indulhatunk?-kérdezte Zsófi.
-Áááá, még csak dél van. Ennyire be vagy zsongva??-kérdezte Gabi kicsit csipkelődve.
-Én?? Ááááá, dehogy-mondta Zsófi mosolyogva. Hiszen láthatom Donghomat!!!!!-ugrált örömében.
-Jó-jó, picit nyugiii-mondta Fruzsi. :)
-Kajáljunk valamit, aztán pakoljunk össze, és indulhatunk is-mondtam.
Szépen megebédeltünk, tettünk még el egy kis nasit, meg innivalót, hiszen messze volt még a 6 óra. Mikor útra készek voltunk, Klau hirtelen megszólalt:
-Állj, a legfontosabbat nem néztük meg, hogy megvan-e. A JEGYEK!!
-Nyugi, itt vannak nálam-mondtam és elővettem a táskámból mind a 7 szép VIP jegyet.
-Ohh, oké, csak gondoltam megkérdem-felelte Klau. Majd vidáman, nevetgélve, dúdolgatva elindultunk. Útközben összeszedtük Szandit is, így haladtunk a Diesel klub felé...
U-KISS:
-Áááá, nem találom a szerencse nyakláncomat-rohangált körbe az öltözőben Kevin, szinte mindent fölforgatva.
-A táskádat nézted már?-kérdezte Eli.
-Igen.
-Mikor vetted le??-kérdezte Hoon. Sose veszed le, csak zuhanyzáshoz.
-Igen, és most is levettem akkor, de szerintem még megvolt. Soohyun hyung nézd már meg légyszi a fürdőszobában-mondta Kevin.
-Oké. Hmm, itt nem látom-felelte.
-Én sem látom sehol-szólt AJ.
-Jajj, ne már...-hisztizett Kevin.
-Nyugi, majd megtaláljuk-mondta Dongho.
-Igen-igen, meglesz-felelte Eli, közben vállon veregette Kevint.
Kopogás hallatszott az ajtón.
-Bejöhetek?-jött a hang kintről.
-Persze Hugi, gyere-mondta Soohyun. Már a hangjáról egyből felismerték.
-Áááááá, Hugiii, nem találom a szerencse láncomat!!!-mondta Kevin, kicsit toporzékolva. Úgy csinált, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát, és vissza akarja kapni.
-Öööhmm, a zsebedben nézted már??-kérdezte Hugi.
-Néz...-közben elkezdett matatni a zsebében. Jéééé, itt van. MEGVAAAN!!-kiáltotta Kevin, majd nyomott egy puszit a medálra.
-Nah, látod.
-Jajj, te kis butus-mondta Eli.
-Ó, Kevin nem is te lennél-mondta AJ.
-Nah, most már minden rendben, kezdhetünk!!-örömködött.
-Naa, azért lassíts egy kicsit-szólt Dongho. Még csak fél 6 van, 6-kor engedik be őket, a konci meg csak fél 8-kor kezdődik, úgyhogy nyugiiii-mondta.
-Oké-oké-húzódott vissza Kevint, mint egy kiskutya.
Mi nagyon jól elvoltunk a sorban állás közben, beszélgettünk, nevetgéltünk, de senkinek nem mertük megmutatni a jegyünket, nehogy baja legyen. Azután egyszer jött valami szervezőféle, és kiállíttatott minket a sorból, azt mondta, hogy mi VIPesek már bemehetünk. Szegény Szandit ott kellett hagynunk a sorban, de mivel hamar odaértünk, így a sor elején állt, biztos hogy az első sorba be tud kerülni. Mikor beléptünk a Dieselbe, láttuk hogy a színpad előtt olyan 1-2 méterrel van egy kordon, de mi odamehettünk a kordon elé. Olyan fél óra várakozás után jött egy emberke és azt mondták, hogy elmehetünk egyet fotózkodni a srácokkal, mert koncert előtt mindig csinálnak egy képet, és így most mi is rajta lehetünk. Bátorkodtam megkérdezni, hogy Szandit is nem lehetne majd egy ilyen fotóra hívni. Azt mondta az az ember, hogy megkérdezi, de szerinte lehet, de azt majd csak a konci után tudjuk megcsinálni.
Mikor beléptünk a színpad mögé-ott vártak a srácok- kb mindannyian ledermedtünk. Nem hittük el, hogy tényleg ők azok, és ez velünk történik. Majd Kevin szólalt meg először, széles mosollyal az arcán, és közelebb lépett Klauhoz. Gondoltuk hogy ebből még ájulás is lehet, úgyhogy körbeálltuk Klaut, hogyha "baj" van el tudjuk kapni. (>_<) Mikor Kevin odaért elé, óvatosan megfogta a kezét, mi meg már lassan Klaut tartottuk.... Közben a többi tag is elindult felénk-nah, basszus, minket ki kap el?(gondoltam magamban)- és mindenki bemutatkozott a kedvencének. Hát nem tudom mit gondolhattak akkor a srácok rólunk, de mi csak ott álltunk és vigyorogtunk. Azután sikerült végre észhez térni, Dóri volt az első, aki egy 'AJ' felkiáltással "köszöntötte" kedvencét. Nah, ekkor hangos nevetésben törtünk ki, de a srácok is, és ekkor már oldottabb volt a hangulat. Szépen beálltunk a csoportképhez, mindegyikőnk mellé odaállt a kedvence, még át is karoltak minket, és egy szép mosolygós koncert előtti képet csináltak rólunk. Majd elköszöntek a fiúk, mi pedig egy "Fighting" felkiáltással engedtük őket el. Visszamentünk szépen a kordon elé, ekkor már gyűlt a tömeg rendesen, és Szandit is megláttuk ott az első sorban. Hallottunk egy-két nemkívánatos megjegyzést a hátunk mögül, de nem foglalkoztunk vele. Azután lekapcsolódtak a lámpák és egy gyönyörű kék színű színpadi lámpa villant fel, majd megjelentek a fiúk a színpadon....

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése