Our Neverland /3.rész/

Felkelek reggel, első nap az egyetemen, yuppi!! Felkaptam gyorsan pár göncöt, aztán irány órára. Az épület előtt találkoztunk pár csoporttársammal, mert nem tudtuk még hogy hol a terem, és hova kell menni. Gondoltuk, ha együtt késnénk el esetleg az izgibb. >_< De sikerült megtalálni a termet. Beültünk, azután kezdődött az óra, még jó hogy az első hét van, így nem tartották meg a tanárok a teljes órákat. Olyan 10 óra lehetett  mikor rápillantottam az órámra. Mázlis HaYoung, ő csak most fog fölkelni, mert délben van órája, gondoltam magamban. Ah, de sebaj, én már fitt és üde vagyok legalább. Napközben dobtunk egymásnak 1-2 üzit, hogy éppen mi újság vagy éppen merre van óránk. Hát sokkal nehezebb lesz így napközben is találkozni, mert eléggé eltérő az órarendünk. De este tudunk talizni, hisz egy szobában lakunk. :) 
Én eléggé este értem vissza, mert még 7-től is volt órám, HaYoung meg már nem tudta merre vagyok. Végre beértem a koliba és ledőltem az ágyra, megbeszéltük a nap többi történését, majd KiHyuk is feljött a szobába, ugyanis lent voltak a koli éttermében, amit igazán kocsmának használunk. >_< Na, szóval megérkezett, és hozta a barátját is, be is mutatta nekünk szépen, meg minket is bemutatott neki. 

-Sziasztok, Kiseop vagyok!-mondta mosolyogva. 
-Szia! HaYoung vagyok.
-Szia, én pedig MinSung. 
-Örülök hogy találkoztunk-mondta Kiseop. 
Nagyon helyes volt, és a mosolyától elolvadtunk kb. Majd mindenki leült az ágyára és elkezdtünk egy csomó dologról beszélni. Később szóba jött a szintavató is (amikor az elsősöket "fölavatják" hogy kolisok lettek) Kicsit paráztunk tőle, főleg amiket KiHyuk mesélt... Én nem voltam eddig olyan sokat ivós, lerészegedős típus, de ezen mindenkinek át kell esnie. Majd kérdezte Kiseop, hogy van-e kedvünk lemeni az étterembe, de nem mentünk inkább, mert másnap 8-tól volt óránk, és le akartunk feküdni, így is már bőven 11 után volt. KiHyuk-ék még lementek a többiekhez, mi pedig aludtunk volna, ha nem üvöltették volna a zenét valamelyik szobában a szinten, mert nevetgéltek, buliztak a régebben itt lakók. Nagy nehezen sikerült elaludnunk, de másnap úgy kb úgy néztünk ki, mint a mosott szar. >_<
Azután teltek-múltak a napok, hetek, egész jól beleszoktunk hogy a többiek hangoskodnak, vagy buliznak, a későn lefekvés-korán kelés se volt már nagy problémánk. Majd eljött a szintavató napja. Mondtam is pár csoporttársamnak, hogyha holnap nem mennék be az órákra, akkor NAGYON jól sikerült a szintavató, és nekem sikerült nagyon berúgnom.